2010. december 21., kedd

Varga Sándor és családjának támogatása

www.ihelpyou.hu 


Egy telefonbeszélgetés...

személyes találkozás után már sokkal nyitottabb. Varga Sándorra is igaz ez. Amikor először beszéltünk még nagyon szűkszavú volt. Visszahúzódó. Tegnapi talákozásunkkor is tartózkodott. A mai beszélgetésünk alatt azonban megnyílt. Beengedett legmélyebb érzéseibe, élményeibe. Életének egy meghatározó pár hetét mesélte el nekem. Ez a megtiszteltetés ért. Most pedig benneteket is. Megosztom a történetüket.
A házaspár negyedik gyermekét várja. Kisfiút. Boldogok. A huszonhetedik héten az anya rosszullétre panaszkodik. Terhességi mérgezésre gyanakodva bemennek a kórházba. Sajnos nem terheségi mérgezés. Agydaganat, áttéttel a tüdőben. Próbálom elképzelni, mit érezhetett az édesanya, hiszen én is nemrég szültem. Még friss az élmény a várandósságról, ami a legcsodálatosabb időszak volt az életemben. Már kétszer is részem lehetett benne. Tudom, hogy az első gondolat ami megfogalmazódik ilyenkor az anyában, hogy mi lesz a gyermekével. A második, hogy mi lesz a nagyobb gyerekeivel otthon. A harmadik a férje. Sajnos nem sok ideje volt felkészülni, mert a harmincegyedik héten meg kellett császározni. A kisfiát sohasem láthatta. Átszállították Debrecenbe, ahol műtétre várt, de már nem tudták megműteni. Öt nappal gyermeke születése után elment. Férje megígérte neki, hogy mindent biztosít a gyermekeiknek. Mivel albérletben éltek addig, az apa úgy érezte, ő egyedül nem tud megbírkózni ekkora feladattal. Négy gyermek, köztük egy újszülött, két iskolás, egy óvodás. Valakinek pedig dolgozni is kellene. Odaköltöztek hát a nagyszülőkhöz 60 m2-re. Most kilencen laknak összesen. Két fő után nyugdíj és gyermekek utáni járadékok az összes bevételük.
A kép ami megmaradt bennem mégis egy összetartó család képe. A középső lánynak a nagynéni tölti be az anyaszerepet. Úgy alszik, hogy fogja a kezét - tudom meg az apától. A nagymama vigyázta éppen a picurka kisfiú álmát, aki a cserépkályhával simogatóan felfűtött nappaliban aludt egy kis bölcsőben. A gyermekek elmondták, hogy szeretnek számítógépezni. Mi pedig megígértük nekik, hamarosan internetük is lesz. Az apa szeretné bővíteni a házat. Egy kisebb lakrésszel, külön konyhával, két szobával.
Mi pedig segítünk ebben. Pontosabban TI segítetek általunk. Ők az első kiemelt támogatottjaink és kérünk benneteket, hogy első sorban most nekik segítsünk abban, hogy élhetőbb körülményeket teremtsenek a gyermekeknek. Könnyedén beállíthatjátok ezt a "Kiket segítesz" menüpontban, ha az "Egyéni rászorulók" között  rájuk vagy az Alapítványok/Szervezeteken belül a Családjaink Jövőjéért Újfehértón Egyesületre kattintotok.
Tegyünk együtt értük. A Fókuszban is láthattok róluk egy összefoglalóT még nem tudni mikor (de szólunk). Nézzétek, terjesszétek és támogassatok.

És végül egy személyes üzenet tőlem, aki ott volt náluk és meghallgatta a történetet:
Minden nap adjatok hálát az életetekért és a családotokért! Ne legyetek elégedetlenek. Ezen kívül mondjátok el a szeretteiteknek amikor csak kikívánkozik, hogy szeretitek őket!

tHs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése